A mütét

 

A magasabb dimenziós műtét lézerszikéje minden harcos

 

Az ember egészen más lelkesedéssel és motivációval kezd bele egy ilyen munkába, ha tudja, hogy ő nem egy eszement, mindent geciségből szétromboló gonosz, hanem egy univerzum szintű tudatrendezéses beavatkozás gyógyító eszköze.

Mint minden műtétnél, itt is megtörtént a beteg előkészítése és az altatás. Vannak sajnos azonban még elavult gyógyeszközök a műtét helyszínén, akik nem képesek helyben gondolkodni és követik azt a rossz programot, amit a hibás diagnózisuk állított fel. A modern gyógyeljárások azonban már alkalmazzák a rációt, annak problémamegoldó képességeit és maguk mögött hagyták a gyógyítással kapcsolatos régi dogmák beidegződéseit.

 

A siker titka a minőségi személyzeti politika

 

Nézzük ezt egy olyan ember szemével, aki megbízást kapott valakitől, hogy férkőzzön a bizalmamba. Egy profi ilyenkor azonnal utánanéz az embernek és biztosan (!) kétségei támadnak. Megjegyzem esetemben a félelemnek is dramaturgiai jelentősége van, mert ha megérzem, el is kell játszanom annak tárgyát. Jó kérdés és ez engem tényleg érdekel, vajon ilyenkor ki és mit akar megtudni? Mert amiket én titkoknak tartok, azok jóval a megértési küszöbük fölött vannak és eddig sem titkoltam semmit, amikor kiírtam ezt a pár tonna anyagot a netre. Az a tapasztalatom, hogy itt mindenki úgy hozzá szokott ahhoz, hogy a hatalommal gátlástalanul bármit megtehet, hogy már senkinek eszébe sem jut használni az ajtót, rajta a csengővel. Mindenki valami trükköt keres, amivel rám ronthat és kényszeríthet. Vannak még itt ezen a bolygón fejlett emberek? Mert olyan érzésem van, mintha egy állatkertbe kerültem volna, ahol mindenki embernek van öltözve. De kapok még bíztató reménysugarakat, hogy biztosan az értelmes élet nyomaira bukkanok a lakásajtómon túl is, amik motiválnak ennek a sorozatnak a megírására. Szóval sikerrel inkább egy olyan ember szemével látnám ezt a témát, aki semmit sem tud rólam, csak az után tudja meg azt a sok baromságot, amikor már nem köti le az előzetes félelem.

Akik a karrier okán látnak, semmiképp se gondolkozzanak rövid távban, se jó fogásnak. De egy ilyen csata után nem is nézek ki annak!

 

Tehát mai szemmel egy rendkívüli dolgot levezénylő pasi leszek, aki közel se csábít olyan élettel és feladatokkal, mint ahogy azt elvárná és még pénze sincs hozzá. Tele van veszélyes lehetséges ellenségekkel és amiket mond, arra azt mondaná egy normális ember, hogy inkább nem hiszek ebben. Ki az a hülye, akit egy ilyen ember érdekelhet?

 

A műtéthez szükséges energetikai infrastruktúra kiépítése sikerrel megtörtént. Maga a műtét nem igényli a túlzott fizikai síkú szerveződéseket, ám nyitott a helyben keletkező ötletek felé, hisz a mi filozófiánk támogatja az építő-alkotó szellemű kritikát és a fejlesztési javaslatokat.

A lényeg röviden. Ahhoz, hogy ez a dolog rendesen beinduljon és ne terhelje túl a mélytransz jelenlétemet, egy hármas struktúra a legideálisabb. A dolog érdekessége, hogy ez mindenhol jól működik. Azaz ha külföldön egy meghatározott feladatot végzek és ott bázist kell telepítenem hozzá, ott is ez a hármas rendszer áll föl, helyi szereplőkkel. A dologban az a szép, hogy azok, akik dolga lett volna a megfelelő civilizációs- és feladatfeltételek biztosítása, nem mentek át a személyzeti szűrőn és így ezt a problémát nekem magamnak kell megoldanom. Évekkel ezelőtt beleeresztettem a rendszerbe egy casting-programot (ti ezeket régiesen próbáknak nevezitek), aminek eredményét a megvalósulásban is látnom kell. Most mondanám, hogy elnézést kérek azoktól… és itt jönnék rá, hogy senki nem értené, hogy akár a jelenben is születhet egy olyan szándék-gondolat, ami ide változtathatja a múltat. De nincs miért elnézést kérnem azoktól, akik tényleg az ilyesmikre gerjednek egy olyan élet helyett, ami azok jutalma, akik pont annyit akarnak tudni a világról, amennyi a Játékhoz (életélményhez) kell.

Fura helyzetben érzem magam most, ugyanis kezdek rájönni, hogy gyakorlatilag állást ajánlok egy csomó embernek, akik ismeretlenül olvasnak. Akkor kapaszkodjatok, mert ilyen álláslehetőséget még sehol nem láttatok! Az időnek ebben a pontjában még egy vasam sincs, bevétel nélkül meditáltam majd 20 évig. Eddig is úgy éltem, hogy a lehetőségeim határáig és ez akkor sem változott, amikor ezek a lehetőségek a létminimum alá estek. Amit éltem, az pontosan megfelel egy szerzetes életének egy nagyváros közepén. Átlagránézésre egy csóró lúzer szerepében, de így is tanultam meg az elmémmel harcolni, hisz itt majd mindenki prédának tekinti az ilyen embereket. A harcmodoron egyedisége (megvárom a teljes megszállást és akkor indítom a támadást, amikor lelazítanak és elkezdenek ünnepelni) is emiatt alakult ilyenre. Eddig ugyanis Tibetbe kellett menni az ilyesmiért, ahol nincs TV, mobiltelefon és felcsörgető haverok. Megjegyzem van egy érdekes programom a továbblépésre érdemes milliárdoscsemeték számára, ahol (így ugye három) repülőgép kell és akkor vagyunk otthon, ha a gép a levegőben van, majd ha feltétlenül szükséges, le lehet szállni ügyeket intézni. Az biztos, hogy a buli nem tud becsöngetni az ajtón ellenállhatatlanul. De egy nagyváros azért más közeg, mint Tibet és ki is kellett hozzá fejlesztenem az ébretransz technikát, amivel úgy lehettem mélytranszban, hogy közben mint egy robot éltem a 3D életemet is. Boltba jártam, kaját csináltam (Tibetben félmumifikált állapotban ücsörögnék egy sarokban), weblapokat készítettem és a szüleimmel veszekedtem, miért nem megyek el dolgozni. Ha össze kellene hangolnom a feladataimmal a munkát, ahogy ti értitek, az nem könnyű, de nem is megoldhatatlan. Csak úgy az, ha olyan lények és emberek pofáznak bele a dolgaimba, akik nem kompetensek rá. Az anyagi kiszolgáltatottságom miatt ilyen helyzetbe sűrűn kerülök és eljön az idő, amikor abbahagyom ezt a (szerintem zsidó forrásból érkező) motívumot, hogy a segítséget külső forrásból várjam (ami sosem fog a behódolásom nélkül megérkezni) és elkezdem használni az erőmet és képességeimet. Azt hiszem ezt hívják visszatérésnek. A helyemben már mindegyikőtök elkezdte volna ezeket használni, ám mi van akkor, ha ezek csak erre várnak, hogy aztán ők is használni tudják őket…

Akik erre jelentkezhetnek, olyan emberek, akik akkor sem fordulnak ellenem, amikor a teljes megszállásuk alatt erre éreznének erős késztetést. A teljes megszállásra lehet számítani és olyan érzés, mintha isten ellen kellene küzdeni. Azaz csak az eszedre hagyatkozhatsz, amihez kapsz egy gyenge megerősítést a szövetséges szív felől is. Amikor meg az eszedet kapják el, akkor azonnal tudni kell váltani a szívre. Közben kapod a felkészítéseket, amikhez amúgy nem is kell feltétlen beszélnünk sem és olyan szituációkba is keveredhetünk (pl. olyan tudati zónába érkezés állandó külvilág mellett), amikben rendkívül furán kellene viselkednünk és ezt meg kell szokni a természetességig.

A munka veszélyességét azért nem érzékeled, mert ha az én vetítésembe kerülsz, nem érzékeled az alsó világokat, ahol azonnal kinyírnak. Ahol nem nyírnak ki, ott megzsarolnak (ez már egy másik szint), megkörnyékeznek (ez már egy felsőbb szint) és ezekből viszont jó kis sztorik keveredhetnek ki, amikre lecsaphat az ÉlményPark Élmény-Kaland Igazgatóság. A műveleti szintre már alanyi jogon kerülhetsz csak és ehhez önmagadban kell elvégezned a szükséges munkát. Amit senki sem csinál meg helyetted, ám elég jó helyen leszel ahhoz, hogy a szükséges tudást beszerezd. A műveleti szinten ugyanis senki sem képes rajtad kívül elérni azt a tudatszintet, ahol érdemben vagy, azaz megkörnyékezni sem tudnak. Az odáig vezető út viszont lehet rögös, de jó. Ha majd megérted az Átlépéseket, rájössz, hogy a mi két világunk lehet előtte sosem volt azonos, ám a sikeres tudatcsatlakozással azzá válik. Azaz a látókörömbe is úgy kerültél, hogy mire a tudatod ide feljutott, már lényegében túl vagy mindenen, ám én csak azt érzékelem, aki megfelel a paramétereknek. A rám küldött/erőltetett emberek alsóbb világokba térülnek, ahonnan azonban még meg van a lehetőség átlépésekkel visszajönni a meccsbe.

Ha tippelnem kellene, erre saját érdekből csak olyasvalaki gondolna komolyan, akinek úgy beszorult az élete, hogy csak egy ilyen mérvű dologgal látná meg szabadulása esélyét. A saját belső késztetés már egy külön történet, én is erre hallgatva kezdtem annak idején ebbe bele. Amúgy logikus, hogy akik eddig az energiáimból éltek, ez után is ezt szeretnék tenni, ám addig bezárva tudtak tartani, amíg meg nem nyílt a piac a versenytársak előtt.

Amúgy ezen a tudatszinten úgy hívják a barátságot a ti világotok fölött, hogy „tisztességes üzlet”. Ez innen nézve fura, mert nem is kell hozzá elkövetni azt, hogy az ember tudja, hogy a tisztességtelenül üzletelővel soha többé nem állnak utána szóba. A gond az, ha a tudat belezavarodik a 3D folyamatos ok-okozati összefüggéseken alapuló idővonalába, mert így hiába tanulja meg a tisztességes üzlet fogalmát, ha az a része, amelyik még nem, jelen van az idősíkon. Arra kényszerül, hogy oldalakban határozza meg önmagát, hogy külön tudja választani a szövetséges és így már ellenséges részeit.

A műtét szemszögéből kábé úgy értelmezzétek, hogy most épül ki a műtét lézerszikéjének vezérlőegysége, hogy aztán megkezdődhessen a gyógyítás. Ez a három processzor kell hozzá. Bár ezek a békés lények mindent elkövettek, hogy magam legyek a Béke Követe, ám (a második világháborús bombákhoz hasonlóan) bármikor aktiválódhatnak a szunnyadó katonai programjaim. Ezért kerülnöm kell a férfiak társaságát, ahol akár egy féltékenységen alapuló kakaskodás által kiváltott indulat is beindíthat ilyesmit. Tehát akik ebben a kanyarban esélyesek lehetnek az intelligens, gondolkodó, tettektől sem visszariadó nők és azok a különleges férfiak, akiknek társaságát kedvelem.

A találkozásokra vannak sablonjaim, amiket viszont lehet kiváltja a casting. Ez azt jelenti, ha képes vagy a 3D-ben megvalósítani (eltalálni a helyes valóságot) az érdemi személyes találkozást, már jó eséllyel fel vagy véve. Ezekre a pozíciókra.

 

Spirituális Világ

ÉlményPark

Fizikai Világ

kapcsolattartás

képviselet

ügyek intézése

Az ideális személy elfogadott a területen, ám nem tartozik egyik csoport befolyása alá

Az ideális személy mindkét területre rálát és engem képvisel a napi ügyekben

Az ideális személy képes bárkivel megtalálni a közös hangot